A tánc, mint egyedi és kifejező művészeti forma, nem csupán a mozgásról szól, hanem mélyebb önismeretet és önkifejezést is lehetővé tesz. Az önismeret a tánc révén” koncepciója különösen érdekes, amikor a vidéki fejlődés és a fenntarthatóság témáival ötvözzük. Az improvizáció ezen a téren kulcsszerepet játszik, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők felfedezzék saját határaikat, kreativitásukat, és közben egy olyan közösséget építsenek, amely a fenntarthatóságra és a közös fejlődésre összpontosít.
A tánc improvisációs formái lehetőséget teremtenek arra, hogy az emberek kifejezzék érzéseiket, gondolataikat és a természethez való kapcsolódásukat. A vidéki közösségek számára ez különösen fontos, hiszen a helyi kultúrák és értékek megőrzése érdekében a tánc olyan eszköz, amely összeköti az embereket és erősíti a közös identitást. A közös tánc során nemcsak az önismeretre nyílik lehetőség, hanem a közlekedés fenntarthatóságába is beleértve a helyi termékek és szolgáltatások támogatását. A helyi közlekedési lehetőségek javítása érdekében a közösségi események, mint a táncestek, rendkívül fontosak lehetnek, hiszen ösztönzik az embereket a gyaloglásra és a kerékpározásra.
A vidéki fejlődés egyik alapköve a fenntarthatóság, amely magában foglalja a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat is. Az önismeret a tánc révén hozzájárul ahhoz, hogy a résztvevők tudatosabbá váljanak a saját életmódjukban, és felismerjék a helyi közösséghez való tartozás fontosságát. Az improvizált tánc során az emberek együtt érzik magukat, megosztják a pillanatokat, és ez erősíti a közösségi kapcsolatokat, amelyek alapja a fenntartható fejlődésnek. Az emberi kapcsolatok fejlesztésével egy erősebb, összetartóbb közösség jöhet létre, amely képes megvédeni természeti erőforrásait és támogatni a helyi gazdaságot.
Az önismeret a tánc révén nem csupán az egyéni fejlődésről szól, hanem a közösségi fejlődés motorja is lehet. Amikor az emberek közösen táncolnak, egy csoporttagként és egyénként is fejlődnek. E tevékenység során a résztvevők nemcsak saját határaikat feszegetik, hanem a közösségük határait is újraértelmezik, és ezáltal hozzájárulnak a vidéki területek fenntarthatóságához.
A vidéki térségek fejlődése szoros kapcsolatban áll a helyi közösségek életminőségével. A fenntartható közlekedés, a helyi kultúra támogatása és a közvetlen emberi kapcsolatok fejlesztése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vidéki közösségek vonzóbbak legyenek a fiatalok számára, ezáltal megőrizve a települések életerejét. Az improvizációs tánc lehetőséget ad arra, hogy az emberek kifejezzék az önmagukban rejlő szépséget, ezzel egyidejűleg pedig együttműködjenek a fenntartható fejlődés érdekében.